Por-tré
Hepp Béla/aLéb: Por-tré
Porból lettünk. Most por temet
átíratlan post mortemet,
zárt ajtók, ablakok mögül,
ahol a szmogmogul megül
lesnek a szürke füstködök.
Porból lettem, s a porért küszködök,
semmit zár össze a két kezem,
csak csipetnyi nemlétért létezem,
agyam pár tüskés sort akar,
fuldoklom, füst és por takar,
már nem több, csak egy szürke oszlop
amivé lassan összefoszlok...
Kérlek, ne kelljen messze mennem,
nem tudom, egyszer lesz-e bennem
újra fény.
A lélek vánszorog.
Mossatok termőre
tavaszi záporok.
|
|