Szertelen
Hepp Béla/aLéb: Szertelen
Már megint a nyár és megint a fények,
hajnal, ahogy az éjbe rondít,
tükörvakságba búj’ a lényeg
és nem látok már el új porondig,
ez épp olyan, mikor a vetítőgép
folyton ismétlő filmet fűz be,
én csak nézem, és menekülnék,
ezerszer láttam, és nem hoz tűzbe.
Valakik, biztosan eldöntöttétek,
ezek lesznek az ópiátok,
a kerék hajt, nincsenek tétek,
s csak nézem szétkopott kópiátok,
persze mindezt most átvitt értelemben.
Mert jönni, menni, tenni kell még.
(ha jobban tudnék, vagy csak szebben
egy csöndes sarokban énekelnék...)
|
|