Az éjjelbe széjjelszaladtak
a székem, a gépem, az ablak,
kiégem a színekbe dermedt
csak-egyszer-talál-rám szerelmet.
Ezer ledbe hímez a vászon.
Hagyom, hogy pontokká alázzon
és arcod hálóba foganja
a minden felbontások anyja.
Széthulló szemedbe átmixel
belőlem egy torzót pár pixel,
szép volt az, szétoszlasz, éjféltájt
mentem a menthetőt, néhány bájt,
kérj bármit
még pár bit...
