Az én Az én szerelmem
Hepp Béla/aLéb: Az én Az én szerelmem
Az én szerelmem egy bolond szerelme,
a fél arcomra hófehért meszelne,
a fél arcomra ébenfeketét.
Eljátssza az Isten szerepét.
Az én szerelmem nyers husokra vágyik,
árnyakban kúszik el velem az ágyig,
egy pillanat elég, és elragad,
az éhe gyilkos, néma éji vad...
Az én szerelmem tengerekre ébred,
és kékre festi mind a messzeséget,
mert új egekre törni hajtja már
a bennem álmodó viharmadár.
Az én szerelmem szál virág szeméten,
a színét sem, az illatát sem értem,
s a sorsa bárhogy új meg új halál,
ezer alakban újra eltalál
az én szerelmem,
egy bolond szerelme;
és bennem mintha most is énekelne
egy féktelen mesékből ellopott
kegyetlen-édes nyári dallamot.
|
|