Élekvesztő
Hepp Béla/aLéb: Élekvesztő
Tapétarajz – de messze már,
nem is tudom, hogy lesz-e nyár
nekem tizenkilencben,
hajamban érzem ujjaid,
te messze vagy, és újra itt
becéz egy ős-hitetlen.
Való s az álom összefolyt.
Csukott szememre félmosolyt
lehelnek esti képek;
hogy íriszedbe loptam át
az éj ezernyi csillagát,
"vakon szeresd" igéket...
agyamban ősi bordalok
- te hol lehetsz, én hol vagyok -
dobolnak újra tesztet,
s ha bennem át- meg átsuhansz,
a szívem,
átkozott suhanc,
csak össze-vissza reszket.
|
|