Gondolatok. Csupa rongyos álom a kánikulában,
nézem, ahogy beleolvad szürke cipőmbe a lábam,
nézem, ahogy ma az Isten pástra meszelte a testem.
Marha. Leugrik a járdán, meghal egy buszbalesetben.
Sírok. Ez így kutya szar lesz; hol taposok le a földig,
míg a sebészek a talphoz sebtibe' vissza nem öltik.
Fekszik az árnyam a busznál, összemosódnak a képek...
egykori lábnyomaimból csöndben a semmibe lépek.
