Felhőktől csöndes az ég is fenn,
nyájukat hajtja egy félisten,
mutasd a jó irányt pásztorbot,
én lenn a porban csak vánszorgok.
Egynyári délután. Háromkor
fényből fon hálót az álompor,
szálanként, játékos képekben
csal hinni benned, majd szétrebben.
Harmincnyolc celsius bír lassan
rá, hogy szűk sorokba írhassam;
augusztus egyszer van évente,
mint ahogy én, meg te...
