Őszidalmak
Hepp Béla/aLéb: Őszidalmak
Bohócruhája összevisszaság,
legyet legyez a foltos ablakon
s felém suhint egy szürke, karmos ág;
a csend - magány, nem álom-alkalom,
poros vigyorba törve főszerep,
az EZ meg AZ ma King-i átirat,
s a napsütötte, kószaősz-terep
fagörcsbe rántja fáradt vádlimat,
a nap, igen, ölelni tud ma még
ahogy talán egy messzi hang dalol,
szárazvirág, maroknyi törmelék
parázsa régi égi láng alól,
levél se jön, ha jön, csupán lehull,
s a szélsodorta barna pergament
az ősz idézi sárba válaszul,
s nem perli nyár, nem perli parlament,
nem perli jog, nem perli ősmorál,
szavas színekbe szűri lelkemet,
ködös-borús mesékre intonál...
s ha fals leszek, a nyár mögé temet.
|
|