Perspektrum
Hepp Béla/aLéb: Perspektrum
Nézem, ahogy a padlóra folytok
nagy, kéz a kézben szőnyegrojtok,
mint a határra, lánc-sorokra
halt bábok sápadt sárga csokra
örök arctalan fekszetek...
a szőnyeg innen végtelen világ,
az ágy-aláig asztallábnyi fák,
s a színek visszahajlanak,
követni fáj a szem, a nyak,
és messze fönn a Grál, üvegpohár,
elérhetetlen álrubinja vár,
és nyál csöppen, a kéz elkapar,
földre hajtott hitembe mar...
és rojtokon, fákon, szőnyegen túl
vakfehér falak harangja kondul,
belém botlik, rám lóg a nyelve
s én szédülésem hátranyelve
hideg vágyakat reszketek.
|
|