Archív
Hepp Béla/aLéb: Archív
Seperd Szibill, a kék hold
pereg az asztalodra,
porába csend, s a rég volt
szerepek árva csokra
viasz-színekbe dermed
sosem talált szerelmet.
Seperd Szibill, ma még én
takarítok utánad,
tudom pedig, a végén
marad a nyers utálat,
megint hiába jöttem
kilencszáznyolcvanötben.
|
|