Ny.J.
Hepp Béla/aLéb: Ny.J.
Két napja folyton itt látlak magamban
és hallom, hogy a csend atomokra hull.
Sziklamorzsák... A szívemben harag van
érthetetlenül, vállalhatatlanul.
Mi dolgod ott, a valón túli létben?
Van-e ott vers, vannak lassú balladák,
lelkes költőnek lenni ott is érdem,
ott is vár rád talán néhány jóbarát?
Itt csöndet hagytál. Képeket a múltból,
összerótt időt érdes verssorokba,
itt szól, itt belül, mégsem hallom túl jól,
mintha a világ lassan elforogna,
s kapaszkodom csak szélén a meséknek
hogy a mindenből a semmi szülessék,
így szárad szikárrá bennem az ének,
megszőtt szavakból így lesz az üresség.
Messze járhatsz már, át az égi kéken
ahol fényjárók bronzharangja kondúl,
hiányzol, s magammal így kell összeférnem.
Még sokáig látlak.
Minden alkonyon túl.
|
|