Trendo: Ízlésszindróma, és a_leb:Napforduló
Kajuk Gyula/Trendo: Ízlésszindróma
Már nem hiányoznak
a mérges, vad szeszek,
ízorgiák, fűszeres húsokkal.
Lassanként galambszelíd leszek,
csendes, lemondó gesztusokkal.
A csípős paprika se kell már,
a cayenne-i bors, dijoni mustár,
lassanként oly szelíd leszek.
Nem hiányzik a régi nők illata,
a kéjt idéző fülledt éjszaka,
a sürü füst, amelyben elveszek.
Már későre jár, ha este tíz van,
a tányéromon csak tejbegríz van,
poharamban ásványvíz pezseg.
Tán még Joplin hangja is zavarna,
Santana gitárja felbosszantana.
Már csak Jacqueline du Pré-t hallgatok,
amint korongról Egart játszik nekem,
a dallamok s a versek elszállnak a szélben,
velük száll a régi szerelem.
Majd jönnek langy esők
és zsendül a fű megint,
és visszaidéz a szent Tavasz
sok mámort, kéjt és régi kínt?
Addigra én már, ki tudja, hol leszek!
Tán elpárolgok, mint a vad szeszek.
Hepp Béla/aLéb: Napforduló
(Kajuk Gyulának, Trendo-nak ajánlva)
Ne mondd, hogy elfogyott belőled
sajátos képű gasztronómiád,
hogy nem lebbennek múlt idők előtted,
hogy elfeledve minden iskolát
csókok, ízek már nem sarkallnak
összhangzására újabb dalnak,
és tapasztalásod nem visz tovább.
Az éjszakákban most is ott lapul még
- bár jónéhányat én is csak szapulnék,
a szemhéjam mögött is ők pörögnek -
ha fojtanád is sűrű tejbegrízbe
(dobd el, inkább jól reggelizz be)
emléke minden egyszervolt örömnek.
Azt hallgasd meg, ami épp érdekel.
Ami benned van, magadnak érted el,
legyen cédé, vagy fájl, vagy bakelit
vagy régi versek kósza dallama,
én hiszem, hogy mesél még valamit,
akár a most utált és bosszantó Santana.
Majd jönnek langy esők megint,
és jönnek pazar nyári záporok
a Nagy Könyvbe írt történet szerint,
ezerszer láttuk, jön, megy, így forog,
s hogy nélkülünk is ég a száj, s a szesz?
Ránts a válladon Barátom; így van ez...
|
|