frekvencián
Hepp Béla/aLéb: frekvencián
Agyamban haragvó zöld locsog,
törhetne, de inkább megtörik,
ringatóan lassú álmosok
verődnek össze; félkör – félkörig
összefonva, mint a kézfogás,
oldhatatlan játék ostromol
mintha nem lehetne semmi más
csak bináris csend és ütem – pokol.
Hullám… a szó hol így, hol úgy vet
bizonyosságra kárhozottan,
csöndet vágytam és háború lett,
hullám… hát ezt is átmozogtam,
leejt, és aztán úgy emel meg.
Valahol bálnák énekelnek.
|
|