Minden nehéz lett… torz, eső-
pattintott aszfaltbuborék
csak végeláthatatlan tört elő,
s a folt hátán foltos kerek ég
szédülten nézte; mennyi jel
- tititi titá ti – olvad el...
Látod, elverted, sárig aláztad
énem, s most az eső is eláztat,
nyomor kint, bent, eltépett álmok
billegnek egyensúlytalan;
fűszagod nyomán talán találok
belőled csipetnyit, s ha van,
lelkem szelence-rejtekén
bezárlak, s ottfelejtlek én.
