Az időnek akkor még tejfoga volt,
föl szekér se verte az úton a port,
és nem számított még, mi arany, mi vas,
a dorongból nem halál hajtott; lugas,
s a harci dísz sem volt más, mint puszta jel,
de tudta az Élet; a Sárkány figyel,
s hiába a Béke, egy rossz pillanat,
és örökös átka a Földre szakad...
s lett tűz, pusztító, vad vihar,
ölt, ki nem pusztán enni mar,
s remegve sáros baksisát
rabolni indult a Kapzsiság.
