Egy szarka megpihen a száraz ágakon,
alatta nyári aszfalt-pára fölremeg,
meglepve nézi lenn, és én is láthatom,
halott a szarka párja, s hogy mi ölte meg,
kit érdekel, a szagra száll
gonosz madár
tipegve egykor karcsú párja oldalára lép,
s kihűlt vörös húsába tép.
