Tabula rasa
Hepp Béla/aLéb: Tabula rasa
Saját körömbe háborultan
naptárlapok közé szorultam,
körömszakadt határidőkbe,
hétszer huszonnégy órába nőtt be
ütemtelen
életjelem.
S egyre gyengült minden tollvonás.
Mintha folyton űzne, hogy ne láss,
ne halld a szót, bármerre kondul,
széles koordináta-rácsokon túl
törte kába
rubrikákba,
és én húztam, toltam szolgamód
a karácsonyestét, télapót,
s a ködbe fúrt időspirálban
önmagam magammal konspiráltam;
szalag-titok
sztalaktitok.
Talán, hogy most boldogabb legyek,
rám pipálnak tegnapmégügyek,
s elvarratlan álmok, elsejék,
vasárnapok sosemvolt belsejét
- lesz RESETem!-
tűzre teszem.
|
|