Signum
Hepp Béla/aLéb: Signum
Szobák falára lassú csendek ülnek,
az ész megáll megint; a hír igaz,
s a félelemben egyszerre feszül meg
az álmodók szemébe tört vigasz,
fájdalom, hogy oly sokaknak semmi az,
keresztültörni kínzó végzeten...
gyertyaláng alá lecseppenő viasz,
pecsét a sorson. Lesz új életem?
Azt olvasom, az erdők lábra kelnek
s vadak túrják a villák zöld gyepét,
hiszünk-e most a százezernyi jelnek,
hogy elfogyott a kölcsönkért ebéd,
szűkölő világra szór a szentbeszéd
feltalált hitet, és az értelem,
akár a trágya, úgy fröccsen szerteszét,
pecsét a sorson. Lesz új életem?
A laptopok reggeltől estig izzák
a home office-ba görnyedt lázadók
hűlt álmait, tegnapba dermedt pizzák
nem vállalnak fogyasztást, házadót,
szabadság helyett húsomba vág a drót,
de vár a messzi édes végtelen
kényszerű ígérete, és vár a csók...
pecsét a sorson. Lesz új életem?
AJÁNLÁS:
Nagyúr, ha majd a zsíros talpnyalóid
vinnék a számlát le, az Adriára,
kérdezd meg tőlük: milyen kurva jó itt,
miből állt össze a Nagy Parti ára,
s mi múlik majd egy kacska kézjelen.
Sorsokon pecsét. Lesz új életem?
|
|