Kötöttpálya
Hepp Béla/aLéb: Kötöttpálya
Vérmező. Kinéz a mocskos ablakon,
a villamos a Krisztinára kaptat,
félig az se már a forma, tartalom,
ha minden új szabályt magukra szabtak.
Mennyi múltidő. A Déliről megint
serdülőkora, szerelmes táborok
képe, iskolák; lemondóan legyint.
Pillangók? Csupán a gyomra háborog,
mást akartak, annyi összevissza szél
lázadása, semmi re-produkció...
Körbenéz, a francba, hangosan beszél...
Mér’ baj az? Kettőt megy, ott a misszió,
s egy műanyagcsöbörnyi kurta álom.
Káposzta lesz. Illúzió kanálon.
|
|