Ólomnehezékek a távoli felhők.
Lejjebb fiatal facsoport, csupa karcsú,
dermedt sihederre tekint le a felnőtt,
ősfás meredély, meg a vértelen arcú
sziklás hegyorom.
Mellettem időtlenül alszik a csend és
Isten sem akarja talán ami eldől,
álmokra vadásztam, a bóvliteremtés...
Újat török esti, fehér perecemből,
s gyorsan betolom.
