Fölött remeg
Hepp Béla/aLéb: Fölött remeg
Áldatlan volt a csend, szikárra száradt,
ráégtek árkos tegnap-ujjnyomok,
csak építetted, raktad azt a várat,
és nem szóltam rád, hogy vigyázz, csak homok.
Te boldog voltál, egy új ablak, ajtó,
hidak, kis zugok hűvös mosolya,
kert virágokkal, álmos zöldolaj tó,
és nem szóltam rád, hogy gaz és pocsolya.
Itt egy út, ott kerítés és párkány,
hosszú tetőkre piros cserepet
álmodtál föl, s a murvával szórt járdán
én nem szóltam rád, hogy omlik, berepedt,
pedig már készült bennem a félelem
elnyelni díszes kertet, falakat;
ha nem szólok, végleg itt maraszt velem
e hatvan lapátnyi gyilkos sivatag.
|
|