PeriÓda
Hepp Béla/aLéb: PeriÓda
Nem volt semmink. Emlék volt vacsorára,
farkashad nyálzóan vad vicsorára
ébredtünk hajnalban, s nem csupa hóbort,
mégis hittünk - embert, s ez csuda jó volt.
Fényben jártunk, hó vagy sár, szerelemmel
fordultunk, és adtunk, hogy gyere, vedd el,
száz lélekkel forrtunk össze a dalban
tábortűz mellett, szikrázva, de halkan.
Hosszú volt. Lassan megtörtük a csendet,
láthattuk, hogy mindőnk vágya jelen lett...
s császárrá lett minden vad, hazug, álnok,
így aztán gyorsan szétkoptak az álmok.
Mit kezdjünk most már. Vén, szürke hitünket
dédelgetjük, s Isten most vele büntet,
nem volt korszak rosszabb így, tele térden.
Álmok szélén hátrább retten az Éden.
|
|