Egy multinacionális cég partijára készülő Rómeó és Júlia színielőadás megszületésének története (Shakespeare mentségére: az első bekezdés az egyetlen eredeti rész) Előre is bocs!		(Mesélő és Rendező a színpadon . Rendező kicsit fásultan, lemondóan nézi, ahogy a Mesélő elkezdi a szövegét)
Mesélő	„A szép Veróna tárul itt elénk, Hol két jeles család vetélkedett, Ős gyűlölségük új csatákon ég, És polgár-vér szennyez polgár-kezet. Vad vérükből egy baljós pár fakadt: Gonosz csillagzatok szülöttei. E két szerelmes sírja lesz a hant, Mely a csaták vasát elföldeli. Szerelmük eljegyezte a halál, Mert szüleikben lángol a harag S nem lohad, míg el nem vész a pár – Erről regél e kétórás darab. Néző, kérünk, hibánkra most ne nézz, Így lesz az is mi csonka még: egész.“	(színpadiasan, kérdő mondatokkal)
	A piac terén csatára kelt a nyári Nap, Capulet s Montague mind egymásnak esett, Ifjú hév ragadta oktalan harag Tornyoz új felhőket a két család felett. A vihar bár elvonult, nyomán élő seb maradt, Békét hát nem lelnek nyugtalan szívek, Alkonyat lehelte puha fátyol alatt A két szerelmes szív végre egymáséi lett….(?????????)	(színpadiasan, de sorról sorra egyre jobban elképedve)
	Mi ez a őrültség kérem, ilyen hülyeséget Shakespeare biztosan nem írt!!!	(dühösen)
Rendező	Ugyan, ne szórakozzon már velem, nincs erre idő! Az előadás itt a nyakunkon, Maga meg minden csip-csup dologba beleköt. Így nem lehet dolgozni…	(felháborodva)
	Jó…jó…, tényleg belejavítottam kicsit, de csak azért, hogy dinamikusabb legyen. 20 percben nem lehet eljátszani a Háború és békét. Ez a Gorkij is csak írt, írt… mintha ezért fizették volna… Úúúúgy meghúznám…mint daru madár leszállás előtt az utolsó 100 métert…	(kicsit enyhülve)
Mesélő	Talán Tolsztoj…	(oktatólag)
Rendező	Most ne keverjük ide a Toystory-t, jó? Nincs nekem erre időm… Nem láttam musicalt már vagy 5 éve…	(sürgetőleg)
	Iluska is megbetegedett…	(kicsit kétségbeesve)
Mesélő	Júlia…
Rendező	Jézus Mária, az is? Mi lesz ebből… Tombol az influenza, a fél társulat kidőlt. Valami vidéki vándortársulatból szereztek pár beugrót, de ettől nagyon félek. Egyszer már megégettem magamat ’86-ban, mikor a Brezsnyev temetését rendeztem…	(jobban kétségbeesve)
Mesélő	Milyen temetést rendezett maga?	(lekicsinylőn)
Rendező	A Brezsnyevét… leszóltak a pártközpontból: Kapu elvtárs, csináljon dokumentumfilmet Brezsnyev elvtárs temetéséről. Az utókornak – így mondták.	(kicsit Bástya elvtársként)
Mesélő	Kapu? Ezzel a névvel Rómeó és Júliát rendezni… Majd így emlékezik az utókor erre az előadásra: "A megbetegedett társulat helyett lelkes amatőr színészek ugrottak be, a rendező meg Kapu lett…"
Rendező	Na ne szórakozzon velem, jó?!	(kissé ingerülten)
Mesélő	Jól van. És nem sikerült az a film?	(megengedően)
Rendező	Hááát… ahogy vesszük. A végén 30 perces vastaps volt…
Mesélő	Temetésen szép siker…	(elismerőleg)
Rendező	Igen. Bár jobban szerettem volna, ha zokognak…	(sóhajtva)
	Na jó, így utólag belátom, a lovat nem kellett volna mellé temetni. De megbetegedett a vágóm, aztán hogy került a kocsi elől a gödörbe… máig sem tudom. Állítom magának, ez csakis szabotázs lehetett. Azt mondták utána – nekem, az ösztönös művésznek -, hogy áthelyeznek az ORI-ba haknikat rendezni…	(elmerengve)
Mesélő	Akkor ezért várunk arra a harmadosztályú zenészre?	(lekicsinylőn)
Rendező	Harmadosztályú, ember…? A múltkor úgy énekelte a Jimmy-t Tanyádfalván a kultúrban, hogy rögtön felkérték kántornak…	(lelkendezve)
Mesélő	És elfogadta?
Rendező	Nem… arra hivatkozott, hogy a szaglása nem a régi már…	(mereven, elutasítóan)
Mesélő	Maga szórakozik velem… hogy kerül Jimmy a Rómeó és Júliába? Ehhez én nem adom a nevem…
Rendező	A fene essen ezekbe a kényeskedő művészlelkekbe… Elmondja a szövegét, aztán irány a pénztár.	(durcásan, lemondóan)
	Nézze… Ezek a multik ugyan eléggé sznobok – karácsonyi partira ugye dögivel étel, ital, Trisztán és Izolda, meg színház az egész világ – de legalább jól fizetnek. Szóval ne kényeskedjen itt nekem, mint valami 16 éves szűzlány… Hmm… Lehet, hogy Maga jó lenne Iluskának…	(tárgyszerűen)
Mesélő:	Talán Júlia, jóember…	(meglepődve)
Rendező	Naaz. Tudtam, hogy tetszeni fog az ötlet… Szerencséje, hogy akadt egy lányos arcú fiú, aki beugrott a szerepbe. De kezdjünk már próbálni, mert mindjárt itt vannak a vendégek, ezek a szerencsétlenek meg egyszer sem mondták végig a szöveget… Dadaaaa… jelenééés…	(sürgetőleg, nehogy közbevágjanak)
		(Dada bejön, kicsit esetlenül, bizonytalanul, pár perce tudta meg, mit játszik)
Rendező	No, a piactéren megvolt a balhé a szolgák között, de levajaztak mindent, hiába próbálta csinálni a feszültséget az a Kobalt…	(sietteti az eseményeket; a jegyzetét olvassa)
Mesélő	Tybalt…	(halkan)
Rendező	Most már tényleg fejezze be! Erre se időnk, se emberünk, szóval ne okoskodjon nekem! A Dada most tudja meg, hogy hozzáadják a lányt Párizshoz.	(határozottan kiakadva)
Dada:	Nem Veronához, főnök?	(bizonytalanul)
Rendező	Ne keverjen engem itt össze földrajzilag, ezzel a díszlettel nem mindegy? Kezdje már végre!	(rendre utasítva)
Dada	De hol van Júlia?	(Mesélő lemondóan széttárja a karját, lenyeli, amit mondani akar)
Rendező	Azzal maga ne törődjön!! Késik…
Dada:	Nők… Lepke szárnyán száll az idő? Tizennégy vagy – édes picim, Mintha tegnap történt volna, este, Hogy szopogattad ürmös cicim.	(dadásan, tehetségtelenül, szeretettel nézve a ott nem lévő Júliát; kezével mutatja amit mond;)
Rendező:	…igen, átírtam kicsit, különben mindenki halára unná magát… Jó lesz így, folytassa csak Dada, de ne mutogasson, mint valami jeltolmács, jó?	(rendre utasítva Júliát, aki tiltakozni akar a szöveg ellen)
Dada:	Ne nézz így rám kicsi szentem, Mert a szívem szakad máris, Férjhez adnak Téged menten, Csorgatja majd nyálát Párizs.	(szeretettel nézve Júliát folytatja, a szöveget nem értve fel-felnéz kérdőleg;)
Mesélő	Ez azért mégis csak sok! A két szerencsétlen még meg sem ismerkedett, maga pedig már a darab végén jár! Követelem, hogy legalább a történeti sorrendet tartsuk tiszteletben, különben hazamegyek!	Határozottan, dühödten. Dada ki.
Rendező:	Ez egy őrült, de ha elmegy, fújhatom a gázsit …	Magában morogva…közönség felé!!!!
	Ember, tudja mit kíván? 30 percben rendezzek meg egy kétórás előadást? Az nem fog menni, annyit nem tudnak fizetni. Azért művészi önérzet is van a világon… Na jó, kössünk kompromisszumot, bár megjegyzem, az ifjú Párist Capulettné már a bál előtt említi Júliának, mint férj-jelöltjét… Nagy vonalakban követjük a cselekményt, csak kicsit lerövidítve. Rendben lesz így?	Elképedve, kétségbeesve, majd egyre határozottabban magára találva.
Mesélő	Maga elmebeteg. De ennyi pénzért… legyen…	Feladva…
Rendező:	No, akkor álarcos bál Capulettéknél… Capulettééék…
Capulett:	Megjött már a vendégsereg, Zeng a zene, áll a bál, Álarca van mindenkinek, S mind az én pénzemen zabál… De ki az? Bájos lépte döng itt, Széles csípő, tornyos keblek, Régen láttam ily szép kis nőcit, Mindjárt pajkos ebbé vedlek. Kegyedet már ismerem, kis édes, Pezseg vérem, mindenem telivér, Mutasd rózsás arcod, lelkem, S kis Capuletted bármit megígér… Ó, jaj, a nejem…	Túljátszva, finomkodóan, majd smucig felháborodással. Kéjesen Búgó hangon a közeledőhöz fordulva, élvetegen Meglátván Capulettné rút arcát, hártahőkölve
Capulettné	Mily bájos ma, kedves férjem, Vacsorára vajh mit evett, Engedje meg, hogy megkérjem, Uralkodjon vágya felett. Ó, Te disznó férfi állat, Felkorbácsolt vágyam tárgya, Én vagyok a Te kis nyuszid Vár minket a kéjnek ágya…	Arcáról elvéve az álarcot, csodálkozva… Elbizonytalanodva, mélyet sóhajtva… Felhevülve
Capulett:	Félreértett asszonyságod, Ízléstelen volt a tréfa, Ha ön kedves az én nyulam Vacsorára nem lesz répa.	Rémülten Félrefordulva
Rendező:	Most nem kezdjük elemezni a szöveghűséget jó? Ismerkedjen meg azzal a Rómeóval, aztán menjünk a pénztárba.	Az épp szólni készülő Mesélő felé
Rómeó:	Angyalt látok tán? Csókos ajkainak mosolya mint lágy tavaszon ébredező selymes napsugár simogatja lelkem. Szív dobbanj, szó szakadj! Szárnyak nélkül szárnyaló, ég küldötte hírnöke szerelemnek! Szívem oltalmazó védangyalra leltem…	Júlia bejön. Meglátva a randa, bajuszos Júliát, szerelemtől letaglózva mondja… Közben Delhusa Dzsoni, Rómeó és Júlia …
	Már elnézést, de egy bajuszos görénnyel szemezve nehezen tudom kellően átélni a szerepem…!	Kiesve a szerepből
Júlia:	Szeretném leszögezni, nem én akartam Júlia lenni …	Sértődötten, pöszén, kicsit homokosan
Rendező:	Na, még egy művész. Plusz 5 ezer gázsi, tovább nem alkuszom, élje át a szerepet iziben, ha nem, alászolgája…
Rómeó:	Egész jól áll ez a kis borosta.	Kis gondolkodást követően hízelkedve Júliának
Júlia:	Délceg dalia, mint egy görög iszten. Ki vagy te, kedvesz iszmeretlen. Tolvaj, ki szívem szötétjébe parázsból lobbanó tűz világosszágát loptad? Ki orcámra pírt varázoltál tüzesz tekinteted átható szugarával? Ki szárnyszegett madárkaként vergődő szívem szerelmed hálójával védőn befontad? Mi a neved Teneked? …ész milyen jó a feneked!	Lelkesen Szerelmesen magában elmélkedve… …elmélázva az épp hátat fordító Rómeót figyelvén
		Száját szóra nyitva a rendező felé fordul, aki mintha azt mondaná: „Tudom, tudom”, bocsánatkérőleg integet
Rendező:	Higyje el, ez kell a népnek… Cirkusz, meg kenyér, de ezt már az ókori görögök is tudták.
Mesélő:	Rómaiak…
Rendező:	Hol? … Mit akarnak ezek Verónában? Ilyen nincs is a darabban.
Mesélő:	Hacsak ez nem lenne…
Rendező:	Ezt ne kezdjük újra, jó??? Jöjjön az a híres balkáni jelenet…
		Mindenki kérdőn néz rá.
	Őőőő… balkááá…balkoni..?	Bizonytalanul..
Mesélő:	Talán erkély…	Lenézően.
Rendező:	Ott nem lehet, minden jegy elkelt…	Zavarodottan…
Mesélő:	Márpedig erkély jelenet, ha elkelt, ha nem…	Júlia kiindul, hogy majd később megjelenhessen.
Rendező:	Na, lássa kivel van dolga, legyen. Most megmutathatja művészi kvalitásait, mert ezzel a díszlettel nem lesz egyszerű eljátszani…	Júlia után kiáltva Rómeó bejön
Rómeó:	Csak kit szerelem nyila nem sebzett még, az gúnyol így sebet, A szív édes bánatán ki nem szeret ily dölyfösen csak az nevet. De csitt, mily fény tündököl ott az ablakon. Júliám az, mesés Kelet kelő Napja. Uram Isten mily gyönyörű a lelkem, Csak fel ne ébredjen az apja Kelj fel tüzes Napsugaram, lepkeszárnyon szállj az égre. Kergesd a sápadt teliholdat méla búba, gyere má’ ide végre. Hozzám szól… de nem hallom szavát, (kis szünet) De szép szeme beszél, majd arra ráfelelek.	Júlia lassan légiesen lépked befelé. Júlia tátog… Júlia bénán kacsingat, bandzsít.
Júlia:	Jaj, nekem, ördög bújt lelkembe…	Sóhajtja kéjesen
Rómeó:	Mennyek szárnyas hírnöke, dalolj még szívemnek. Szólj újra édes angyal, glóriával ékes, Ki bűnös, az kárhozzon el. Kettőnk közül - ne félj – csak én vagyok a vétkes.
Júlia:	Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó… Tagadd meg atyád, hajítszd el neved, esküdj titkosz kedveszemmé, s Capulett többé én szem leszek.
Rómeó:	Milyen hülyeség ez, lovagolunk itt a neveken… Ilyenek a nők. De ha nem ígérek meg mindent, nem lesz semmi móka ma este. Nem vagyok Rómeó, Montague se többé, Eldobom nevem, hogy kedvesem lehess, De elég volt ez esti mélabúból, Édes angyalom, most inkább nevess. Kacagj csábítón, tüzes éjkirálynő, Kedved most hágjon forró delelőre, Tudom, hogy mire vágysz glóriás angyalom, Magamfajta férfira, latin szeretőre.	Magában, értetlenkedve… Júlia sátáni kacaja Macsón
Júlia:	Citt, cak cókolj kedves, Szád mint a mész, méhecke gyűjtötte, Iszmered a mesét, ugye kedvesz, Mely perzelő vágyam ily heveszre fűtötte.
Rómeó:	Méhet, bibét, porzást…? Hallottam felőle, De most szerintem inkább menjünk a tetőre. Jussunk el a csúcsra, tetőnek fokára, Hogy rátérhessünk végre szerelmünk okára. De jaj, mit látok, jő a gonosz hajnal, mennem kell angyalka, ha életem kedves, Igazán sajnálom hidd el, hisz érzem, már nem csak kökény szemed nedves. Hajnali harmattól nedves ajkad is, Vágyón csillog rajta az első napsugár, Mint szellemét vesztette lélek, úgy bolyong a szív. De jó a teste, úgy is mondhatnám: „sukár”.	Júlia kérdőn néz.. Félreérthetőn… Júlia pironkodva elfordul kissé… Magában
Júlia:	Hát már elhagysz? Sukárra virrad még, Fülemüle dalolt az imént, nem pacirta, Itt zeng dalt minden éjjel a gránátalmafán, Ez calta meg hallomásod. Ezt a dalt neked irta.	Rómeó értetlenül nézi a papírját, hogy került ide ez a madaras rész.
Rómeó:	Mennem kell édes, a darabban ez áll: A „menni” most az élet, „maradni”: halál.	Ezzel kivonulva ott hagyja a szerelmesen bámuló Júliát, aki kisvártatva követi.
Rendező:	Hát ez valami pazar… Terápiás előadás a kisegítő iskolában. Mi lesz ebből…??????? No, mindegy, a kocka el van vetve. Ezek a görögök már mindent tudtak.	Tapsolva, majd fejét fogva, papírjait túrva, kissé kétségbeesve.
Mesélő:	Rómaiak…	Ajklebiggyesztve..
Rendező:	Mit akarnak ezek állandóan Verónában…	Ijedten…
Mesélő:	Caesar… Rubikon…	Magyarázólag…
Rendező:	Micsoda zagyvaság ez: saláta meg bűvöskocka?
Mesélő:	Császár meg folyó…
Rendező:	Ez még vadabb… Ne tartson fel ilyen hülyeségekkel! Mindjárt itt vannak a vendégek. Lőőőrinc barát, jelenés…	Lőrinc barát, Rómeó és Júlia bejön.
Lőrinc barát	Szerelmet gyónnak szűzi ajkak, Bolondos szív szava szól, Kéz a kézben esküdjetek, s halljátok, mit egy tapasztalt pap javasol. Míg nem volt meg a mise, addig nem dugtok ti se!!	Többiek dúdolnak Meglátva, hogy Rómeó és Júlia inkább begymással foglalkozna…Keresztet vet.
Mesélő	Ember, ez a Robin Hoodban van…	Lőrinc értetlenül néz…
Rendező:	Ne hallgasson erre a kellemetlen alakra, remekül csinálja, folytassák csak.	Nyugtatólag…
Júlia	Atyám, ön tényleg tapasztalt. Emlékszem, amikor a térdén lovagoltam… Isszuk szavait.	Kedvesen, régi kellemes emlékeken elmerengve, kacsintva a barátra.
Rómeó	Hmm. Ez a barát… talán kebelbarát, vagy esetleg házi barát?	Magában elgondolkodva…
Dada	Ne aggódj, fiatalúr, a testemmel védtem az ördögtől!!	Sóhajtva néz az atyára.
Lőrinc barát	Ámen. Mostantól férj és feleség vagytok.	Zavartan, gyorsan lezárva a témát távozik.
Igazgató titkára	Á-á-á-áááálllljjjjj!!!	Dadogva kiáltani próbál, vadul integet.
Rendező	Maga meg kicsoda? Nem írtam semmi olyat, hogy bárki meg akarná akadályozni az esküvőt….	Jegyzetekbe néz csodálkozva…
Igazgató titkára	É-é-ééé-,…
Rendező	Ááááá… Éva… Itt kérem akkor félreértés van, az Ember tragédiáját holnap rendezem egy másik cégnek. Holnap négyre jöjjön. Hogy már mindenki színésznek képzeli magát… Ilyen beszédhibával hogy lesz ebből oldalborda… És jaj, meztelenül..? Pfúj, ki kell találnom valamit holnapra is.	Homlokára csapva Magában morogva
Igazgató titkára	É…ééé, ééén v-va-vagyok a mmm…megrendelőőőő!!!	Erölködve, de végül kinyögve.
Rendező	Megrendelőő???...őőő, Krapacsek úr?	Bizonytalanul, majd váratlanul kedvesen.
Igazgató titkára	I-iii-i-igen, é-é-ééé-ééén. B-b-bba-ba….
Mesélő	Nem mondjon semmi csúnyát, tudjuk…	Lemondóan…
Igazgató titkára	Ba-ba-b-baj van!
Mesélő	Ezt is tudjuk…
Rendező	Má’ mi baj lenne? Rómeó és Júliska épp összeházasodtak, meg is halnának lassan, ha maga nem zavarná meg az itt folyó műhelymunkát e szerény alkotóközösségben.	Fennkölten…
Igazgató titkára	N-n-nn-neee, ha-ha-ha…
Dada	Kacagj csak, bitang…!	Felébredve felkiált, mutogatva…
Rendező	Kuss!!!!	Felcsattanva
Dada	Nem most jön..? …. Igen főnök, nem, nem mutogat…	Bizonytalanul, elmutogatva, hogy nem mutogat…
Rendező	Ő fizet… Mondja csak Krapacsek… úr	Suttogja a többieknek., akik meghajolva kedveskednek a titkárnak..
Igazgató titkára	Ha-ha-halált ne!!
Rendező	Hát akkor mit csináljon az a két szerencsétlen?
Igazgató titkára	P-po-po-po…
Mesélő	Nehogy pornót akarj, te dadogós szatír, mert kitépem a nyelved! Mi művészek vagyunk, vaze!!! Hmmőőőő… mennyivel emelkedne a gázsi?	Felháborodva…
Igazgató titkára	P-po-po-pozitív ü-üzenet kell…
Rendező	Mi kell neked, nyava…nyava…nyavaravantava, szovoktuvunk ovolyavat ivis csinálni… Ez nem normális…	…meggondolva magát Elfordulva
Igazgató titkára	I-i-ig-igazgató úúúr n-nem sz-sz-sze-szereti a sz-sz-szo-szomorú szonetteket/történeteket… H-h-ha....
Dada	Kacagj csak bitang...
Rendező	Kuss legyen te lógó mellű nőimitátor, ha miattad nem lesz gázsi a következő előadásod Baracskán lesz ebben a jelmezben...	Kezét intőleg ütésre emelve
Igazgató titkára	… h-h-ha.... me-meghalnak itt n-n-nekem sz-sz-szétrugják a f-f-f... seggemet.
Júlia	Mit cinálnak a te édes k-k-icsi kis-s-s popóddal? Ilyen meleg helyen dolgozol?	..előbujik belőle a homokos
Igazgató titkára	Nem én vagyok bajuszoska Juliska, kisköcsög!	Nagyon határozottan, dadogás nélkül, mély hangon
Júlia	Jaj, micoda macó féfiállat…!!!	Sóhajtva, melegen
Rendező	Most ne udvaroljon Iluskának, értve vagyok?	Idegesen
Dada	Júlia, Veronából, főnök…Igen, nem Veronáből…nem, nem mutogat.. nem főnök, nem ...értem.	Rendező fenyegetőleg ingatja a mutatóújját, Dada mutogatva, hogy nem mutogat…
Rendező	Akkor most mi legyen, ember? Nincs idő új darabra…	Kétségbeesve
Igazgató titkára	J-j-jó lesz ez, cs-csa-csak…
Mindenki	Csak cha-cha-cha…	Többiek táncolnak…
Rendező	Kuss, mert különben tényleg nem lesz gázsi!	mindenki megáll abban a pozícióban, ahogy épp van
Igazgató titkára	Jó lesz ez, cs-csa-csak a h-h-házassá-sággal legyen vége. I-i-itt van a cé-cé-céghimnusz, ezt éé-éne-ne-keljék el a v-v-végén, és m-m-mindenredbenlesz.	Rendezőnek adják a kottát, aki megnézi.
Rendező	Ez egy hülyeség…	Dada ki
Igazgató titkára	E-e-ezt a m-m-mamám írta f-fel, hogy vásároljak b-b-b…	Odamegy, ránéz a lapra, majd megfordítja…
Rendező	B-B-Be…	Segítve.
Igazgató titkára	Be, ja.	Egybe mondva. Titkár rábólint.
Rendező	No, lássuk… Külsőre mi nem adunk, mert az igazi a belcsin, Nem hiszel a szemednek, mert kétszáz rongy a telcsim. Poharamban vörös bor van, nehogy azt hidd, hogy rum, Életünkben legszebb szó az extra-profit-centrum…	Rappelve
Rendező	Ez egy baromság… akarom mondani szééép, csak valami alkalomhoz illőbb jobb lenne.
Igazgató titkára	Eee-ez így tényleg nem le-le-lesz jó…	Odahajol, súg valamit, Rendező elhúzza a száját
Rendező	Rómeóék…. Rossz hírem van. Úgy tűnik, mégis csak meg kellene halni.	Rómeó, Júlia csodálkozva bejönnek
Júlia	Menten becinálok, egy perc nyugta szinc az embernek. Ámde legyen, ezzel a deli legénnyel szívesen eljátszadozom még egy kicinység.	Rómeó után nyúlkál, aki menekül.
Rómeó	Játszadozzál magaddal…
Júlia	Az izgat édesz…?
Rendező	Elég a romantikából, mindenki rakja helyre az eszét, meg a kezét. Lőrinc barát… Mérgezze meg ezt a némbert, de gyorsan.	Rómeó ki!!! Rendező rácsap Júlia motoszkáló kezére Rómeót kijövetelét követően Lőrinc barát bejön
Júlia	Kezdjem? Ó Atyám, kin annyit lovagoltam, mondd meg, most mit tegyek. Szűzi vérem megkívánta Párisz, De én már férjül fogadtam szép Rómeót vala. Ó itt a vég, szégyenemben meghalok márisz, Tisztesszégem megkúrtította vak szerelem szava.
Lőrinc barát	Bizony, bizony, érzem, nagy bajban vagy lányom, Ördög az ki kísértésbe, szerelem mi sírba visz, Kétszer csak nem mehetsz férjhez, ezt belátom. Kapd be e pirulát, s míg Rómeód jön mindenki holtnak hisz.
Júlia	Bekapom én, bekapom, cuki falat Atya, Remélem mint múltkor, moszt szincs rajtad gatya. Kicsit nyugodni térek, pillangó rebbent szememre, Míg itt fekszem használd testem játékra, piszkos szerelemre.	Lelkesen bekapja Elálmosodva Élvetegen
Lőrinc barát	Adok neked mindjárt Rómeót meg Párist, Kiáltok inkább Punciust, Pilátust, Zamatos kis keblek, mintha nyalogatnék ánizst, Bocs, de most feledem kicsit a papi cölibátust.	Kéjesen, szatír módra Elmegy (a színpadról)
Rómeó	Ó, szakadj meg élet, jer sebtiben halál, Nőm az, ki itt fekszik, kit szerelmes szívem most halva talál. Lelke eltávozott, ég és föld között lebeg, Magával ragadta életem értelmét, S Istenem, még mily meleg,	Bejön, meglátja Júliát
Júlia	Csak biszex vagyok, meg kicsit pösze, te kis cukorfalat-cicavirág.
Rendező	Kuss, maga meghalt…	Idegesen, Júlia sértődötten elhallgat.
Rómeó	Szerelem virágát leszakítá a sors, Elillant az oka már a földi létnek, A gyász oly macerás, hát légy halál most gyors, Nincs értelme jónak, nincs értelme szépnek.	Kezébe veszi a tőrt
Lőrinc barát	Tedd le az a tőrt balga, Azzal eszem a reggelit, érted? Inkább verd fejed a falba, Mint azzal ontsd ki ostobán véred. Júliád nem halt meg, te állat …	Bejön, és felkiált
Rómeó	Hallgass Te kéjes, vén kárókatona, Tőr ez itt kezemben, nem géppisztoly, Uzi, Ha még egyet szólsz, hát beléd döföm Te hétpróbás gazember, vén trottyos… uzi!	Elvakultan Felmutatva a tőrt… körbenéz…majd magába döfi
Lőrinc barát	Ez nem normális…	Lemondóan, kimegy!
Júlia	Az álom már elszállott, de itt van most egy hulla… Szerelmem Rómeó, ó mért hagytál el, Szívedben most tőr van, s potenciád nulla, Hiába piheg érted fedetlen szűzi kebel. Pici-cica-cici éhezve várt rád, Te bozontos nagy farkasz, édesz kis macsó, Jaj, biz’ utánad halok most, lászd, Testem lesz rajtad halotti takaró.	...felismeri Rómeót..
Lőrinc barát	Inkább kapd be újra, azt a kis bogyót, Ha álmodni akarsz ismét földöntúli jót.	Kéjesen
Júlia	Nem kapom, nem kapom, elébb is megszívtam, Hogy Rómeóm alvász közben magamhoz meghívtam. Ide azt a tőrt, végsző álom hívja szűzi szívemet, Felejts el világ, felejts el élet… Te meg barát légyszi, csukd le majd szememet, mert olyan ciki úgy bámulni a semmit…	Leszúrja magát…
Mesélő	Okulást szolgáljon bölcs utókornak! Így lett hát vége a nagy szerelemnek, S bár csatára hívó harsonák ékesen szólnak. Oktalan a harca férfi s női nemnek. És fontos! Ne ítélj elhamarkodottan! Legyen óvatos, ki kriptában járván langymeleg hullára talál, Mert lehet, valóban halott a halott, de meglehet, hogy csak gonosz tréfát űz velünk a jeges tetszhalál.	Kivár, majd csendben középre lép Meghajlás, opcionális taps