Érted indultam hősi csatába.
Kivont szablyámon megcsillant a nap,
S bár lógázva lógott az eső lába,
Nem volt nálam akkor boldogabb.

Mikorra szobámba léptél kedves,
Már nem volt rajtam zokni,
Megpróbáltam izzó lángot szívedbe,
Téged pedig az ágyba lopni.

Kék szalag volt térdeden,
Válladon meg skarlát betű,
Így együttlétünk szerencsére
Nem volt lapos, s egyöntetű.

Te voltál hercegnőm,
Én voltam a herceg,
Egy idő után mégsem volt rám
Egy ellopott kis perced.

Gondolatot előzött a tett,
Szájunk sarkában kéz ütötte vérzés,
Nemesi viszály áldozatává így lett hát
A híres „Nemzeni érzés”.

Szerelemből gyúlt háború dúlt,
De légy boldog, most itt a hír, megállj!
Hősi vér színezte könnypatakba fúlt
A szerelmes csókkirály.