Feldobtak egy labdát
az ember csak úgy él
elvan a Nap alatt
néha még keresgél
sandán
laposan
kutat
az ember csak úgy él
érzelmet nem mutat
( nem kifizetődő )
elavult
roskatag
egetverő cirkuszában
gyávaságban gyengeségben
találgat kiutat
s mire észrevenné
reménytelen látja
túl messze a part
talán átevickél
talán elmarad
a majdnem mindegy
látszatával mint
megkötözött állat
sarokba bújva
( leplezve nyomorát )
nyüszítve
marad
saját magányára
ujjal mutogat
s el sem tudná hinni
ha sütne rá a Nap
az ember csak úgy elvan
kicsit bizonytalan
legvégső magányában
utolsó útjában
úgyis egyedül van
feldobtak egy labdát
kapd el
ha tudod
ha mered
ott van
attól félsz leejted
szállj ki a játékból
nyöszörögj magadban
( másokat nem terhelve )
csak csendben
csak halkan
|
|