mostanában nem írok verset a fájdalom nem feszül rám akkora jajjal, hogy elbírjon egy dallal csak úgy létezem, mint annyian mások verstelen sorban álló gondjaim cipelem s bár egyre nehezülnek majd ötvenöt évemnek jár annyi türelem nagy bölcsen viselem megtanultam jól, ahol semmi nincs ott a mindent ne keressem: igazi kegyelem
