ahogy a hangok dallamukba fagytak
nem csendült a szádból tisztán már a szó
szép volt és mégis szikrát szórt a napnak
szilánkokra robbant száz üveggolyó
metszette bőrömbe a tá-kat és a ti-ket
dacosan álltam én támadásukat
tudtam hogy eljön úgyis a szünet jel
ütemekbe zárom majd a szavakat
metronómmá vált szívem dobbanása
rianásként futott el az értelem
aztán pálcát tört fölötte a társa
betöltött mindent a c-moll Requiem
