Mi neked fáj,
azt én is érzem.
Sebeid nyomán
folyik vérem.
Ne üsd hát be
a fejedet folyton,
fájdalmas púpok
nőttek homlokomon.
Szívem is tele van
tüskével tőled,
s szálkával néha,
a szemem főleg.
Sötét félelmeid
rám telepszenek,
mély fájdalmaidtól
szinte reszketek.
Örömeidtől
én is jól vagyok,
s boldogságodtól
erőre kapok.
Életképeidet
messziről látom,
hogy gödörből kimássz,
kezemet nyújtom.
Egy kicsit tiéd is
minden holnapom
- ha ezt megengeded,
s te vagy barátom.