Elég volt belőlem!
Többé nem akarok
már kedves szavakat,
hisz lassú tűzbe vész
és halálba hamvad,
minden jóakarat.

S közben fals életem
gyötrődik a múlton,
rágódva perceken,
amikor lehettem
volna jobb, s most talán
nem veszne életem.

De megbánni már kár,
hisz eltelt száz és száz
hiába-pillanat,
s ezek többé már nem
változtathatók a
pergő évek alatt.

Bár előre nézek,
egyre jobban látom:
jövőm már megfogyott.
s a tengernyi öröm,
mit egykor úgy vágytam,
képzeletbe kopott.