A versed nagyon megérintett.
Kicsit hosszúnak találhatta a full rendszere a hozzászólásomat, mert nem rakta a versed alá, sőt még bosszúból ki is lökött! :) 
Ezért most újra megpróbálom összeszedni a gondolataimat és más módon írom le.
A várakozásról írtál..... azt hiszem, nem mindig Valakire várunk így... előfordul, hogy akár egy változás kívánása tölt meg bennünket olyan feszült várakozással, hogy már képtelenek vagyunk máshová összpontosítani a figyelmünket.
Csak, és csakis arra a valamire várunk, amit elképzeltünk..... azám!, csak nehogy közben elmenjen mellettünk, amit ugyan nem vártunk, de mégis bekopogtat hozzánk... talán túl halkan ahhoz, hogy észrevegyük, hisz mi valami jól láthatót és hallhatót várunk!

Ezeket a gondolatokat ébresztetted bennem a verseddel (amik azt hiszem leginkább magamról szólnak), de Te csalogattad elő belőlem.