Kintről már láthatón
várom a telet,
de belül még játszik,
nevet a kikelet.

Hallod-e hangomat,
ha neked kiáltok?
Vagy már nem kellenek
hószínű viháncok?

Szél viszi messze el,
oda a jókedvem;
ősz kedvén növekszik
a hideg tél bennem.