Van egy jó barátom.
Kópé ő, belátom!
Nem kobold és nem is tündér,
szava néha huncut fillér.
Gondolata felvidít,
egértől ő nem sikít.
Álruhában jár velem,
nem ismeri senkisem;
vagy, ki mégis – hallgat róla,
nem dob engem be a tóba –
hiszen ő is kedves álom,
álarctalan a barátom!