Nincsen pénzem,
csak reményem,
s mindennapi
leleményem
visz előre.
S, hogy éppen a
hegytetőre
vagy a völgybe
megy az utam,
tőled is függ
merre járok,
hogy nevetek,
vagy épp fájok.

Torz a tükör,
ha te is fájsz,
s épp a völgyben
botorkálsz,
de az sem
túl igazi,
ki a csúcsról
figyeli
lábam botló
tántorgását.
s felhőből szórja rám
fölényes áldását.

Lent, vagy fent vagy
- hinta az élet –
én neked is mindig
jobb napot remélek!