Körüllebegnek halk gondolatfoszlányok, gyökerük, múltban ásott fészkekben pihen; pókháló-finoman érik rám a jussom, évezredeket cipelek sejtjeimben.
Ősi félszek riogatják riadt lelkem: - a természet hatalma, mindenek felett! Ám e mai kor embere, győzni akar, dönteni, s ítélni – akár Isten helyett.
Összekuszált holnapok zord árnyékai, mint sebzett vadak közeledő hörgése... - s majd egy nem várt napon ránk támad a jövő - s földünk alkalmas lesz egy új teremtésre.
