- Vigyél el!
- Vigyél el magaddal!
Kiabáltak a hamutlan pogácsák kis kosárkáikból a kissé bicegő vándor után. De hiába! A vándor már nem hallotta meg könyörgésüket, hiszen a lezúduló esőt kísérő ég zengése elnyomta az apróságok hangját.
A férfi, kabátját összehúzva magán, nekivágott az esőáztatta vidéknek, hogy minél hamarabb újabb száraz fedelet találjon a feje fölé.
A pogácsák kiabálását meghallva, egy nő bámult a távolodó alak után, de a gondolatban megcsomózott batyu már nem érte utol a megfáradt vándort.