A holdfény rácsodált
a tóban fürdő lányra,
de sugara nem vetült
a meglapuló árnyra.
Csak bámulta az ifjú
a halvány fény játékát,
s közben vágy mardosta
felhevült ágyékát.
Moccanatlan csöndben
a lány fordultát várta,
mert mit eddig látott,
az csupán... a háta.
A meglesett viháncolt
a sejtelmes fényben,
s nevetése messze hangzott
a holdvilágos éjben.
Úszkált, s mint a kacsa,
lebukott a mélybe,
majd kacagva tört fel
víznek tetejére.
Most is lemerült,
s a fiú leste-várta,
de a kifeszült tükörben
csak a holdat látta.
Ijedten futott a tó
elhagyott partjára,
majd messzire hangzott
fájdalmas sírása.
Eközben a túloldalon
öltözött a lányka,
s kuncogva átkiáltott:
- Na! Gyere már, te gyáva!