Olyan világot akarok,
ahol fejemről a kalapot
csak az őszinte tisztelet
veri le időnként a porba,
s nem kényszerít senki próba
gyanánt öles ugrásokra
a végtelen szakadék felett.

Olyan világot kívánok,
ahol a szeretet helyett,
nem libbennek lilálló ködök
hajolni kész érzelmek között,
s olyan világban élni lenne jó,
hol nem számít, mi az mi való;
járnék mezítlábas estélyeken,
s felhívhatnálak fájós éjeken.

Olyan világra vágyom én,
ahol egy őszinte vélemény
nem szül fájdalmas sebeket,
és senki nem löki el
békítni vágyó kezemet.
Igen! Talán az lenne a vágyam,
hogy hihető legyen a szeretet.

(Köszönet doroteenak az első sorért és a bevillanó gondolatért!)