Kortyonként iszom.
Még hány csepp a pohárban?
Hol keserű, hol édes
- az ízesítő másnál van.
Apad a szintje már,
ha kifogyott, elmegyek,
s nélkülem ébrednek
csivegős reggelek.

Titoktalan nappalokban
az álmok éj-árnyéka
lop kedvemre koronát,
s lesz királyból béka
- kit nem szívesen látok,
ha fog rajt' mese-átok.

Játszom a cseppekkel;
fintorgok, ha édes,
s mosolyom körbeviszem,
mikor lelkem véres.
Az utolsó előtt
- ó, Uram adj erőt:
hogy játszhassak még egyszer
szelíd és tiszta nőt!