Korpa között elkopott szavak,
inkább nem keresem meg
a sajátomat. Nem írok gyöngyöt,
csak ócska porszemet, mitől
ködöt sírhatnak a foltos fellegek.
Óriási sziklák állnak, s várnak
vésőt fogó képzeletre, miközben
elveszett gondolat dadog,
s pihegve száll tenyerembe.
Rám talált hát végre, s én többé
el nem árulom, rejtőzve jött,
s titok lesz majd, ha továbbadom.