Fázom. Árva és gyenge vagyok.
Nincsenek melengető karok,
hogy lelkem hidegét elűzzék.
Csak magam vagyok, magam helyett,
feléltem minden felesleget,
kifosztódtam, s már nincs tartalék.

Didergő madár lakik bennem,
megbújnék védő tenyeredben,
hol meggyógyulna sebzett szárnyam,
Gömbölyödve, mint apró gyermek,
leesnének az összes terhek,
ha ölelnéd biztatón vállam.