Elhagytam magam,
s most itt vagyok,
mint kit csendre
intettek a nagyok.
Bújok sarokba,
asztal sarka mögé,
kezemet ernyőzöm
kinyílt szemem fölé;
kisgyerekmódra,
hogy ne lássatok,
menekülve tőletek,
magam elől futok.

(válaszvers Csegezi Dorottya versére)