A csók íze, ha vágytalanná vált,
ott a szomszédban megleled a magányt;
nem barátok, nem is ellenségek,
egymáshoz mégis, oly’ gyakran benéznek.

A semmibe hullva, nincs kapaszkodó;
ha üres a lelked, már rád fagyott
mosolyok sem érlelik az elhagyott,
kifosztott időt, s léted, csak makog.