Sötét a lelked,
benne ezer átok,
világosságot
körötted nem látok.

Nevetek magamon,
sőt ha kell röhögök;
nem emeltek „fent”re
ingatag cölöpök.

Hajlongani biz’
kicsit sem szokásom,
nem figyelem meg,
mi van más bokákon.

A tisztelet csendes.
Nem ordít emelvényt!
Anélkül is látni
az igaz tekintélyt!