Várj reám, de már nem jövök sosem!
Ne hidd el, kényszerű ígéretem!

Tiéd voltam, de elkopott szavad;
érzéseinkből pókháló marad.

Romos a ház, hol emlékünk pihen,
az ajtón tábla lóg: már nincs hitel!

Tisztító vihar hordja szerteszét,
s könnyezve hallom, volt jajok neszét.

(Megj: csak játék)