Akár egy lépcsőfordulóban eldobott csikk,
melynek parazsa él még néhány pillanatig;
a szél görgeti, ide-oda surrog halkan,
darázs teteme mozdul a kinyílt ablakban,
a napfényben porszemek játszanak szememmel,
szomszédok köszönnek rám, szavuk keresetlen,
s én csak a csikket bámulom, a kidobottat,
a seprő jól seper, s ha kell, takaríthat.