Léptél egyet,
én is lépek.
Remélem mindig
nyomodba érek.
Mintha tükröd volnék,
úgy követlek,
pedig nem titok,
hogy nem szeretlek.
Ha kanyarodnál,
fordulnék utánad.
Árnyékod vagyok,
eltorzult alázat;
hibáid éltetnek,
jókedved eltipor,
miattad kusza
az írás a papíron.