Ébrenlétbe szédülve
Éjszakai bogarak
lepték el az agyam,
sistergőn kirúgott
magából az ágyam.
Csak ülök itt
a virtuális világ
apró pontján,
s állítom, hogy a
felhők mögül a Hold
csak röhög rám!
Fázón gubbasztva
az éjszakai csendben,
talán a hajnal is eljön,
s féltőn betakarja lelkem.
|
|