Sokszínű soklábú
pókok bogarak közt
és szűkítik utad a leomló falak
labirintussá vált szobád
nem találod az ajtót
az egyetlen ajtót!
megöldnéd magad

a többiek kint várnak

pókhálós barlangodból
menekülnél mozdulni nem tudsz
ágy alatt csupasz karok
erőt veszel előlük elfutsz
csapzott a hajad
mocskos barlangodban
állnak a falak
vérzel zihálsz és félsz hogy most rád omlanak
a bogarak felfalják egymást
megsebeznek hívnak
már nincsenek sehol
kiértél hátrafordulsz

a többiek bent maradtak

üvöltenél
csak suttogsz remegve sírva
elájulsz felébredsz

nincsenek többiek

és sohasem voltak.