Egyedül üldögélek apró szobámban az asztalra görnyedve kint újra éled a szél jó lenne ha az eső is esne hogy kimossa szívemből lelkemből a sarat hogy fossza meg tőlem ezt az undok mocsarat hogy legyen kedve bennem a napnak felragyogni újra hulljon száz kő-lepel a föld színű múltra és pusztuljon minden mi régi és fáj értelmetlen legyen a kell és a muszáj lázas gondolat esdve sírva kérlek élet halál döntsd el merre billenjen a mérleg !
