A kedves szél, a gyertyafény, kezed, mely most az arcomhoz ér, s a csillagok: az égi láncszemek ragyognak - szép szemed most újra felém nevet, s már látom benne tisztán lelked víztükör mivoltát, egy könnycsepp néz vissza sírva rám. Összetörtem a lelked. Ami nekem voltál.
